Azt mondják, hogy a futáshoz nem kell más, csak két láb és uzsgyi. Én ezt annyiban módosítottam, mikor elkezdtem futni, hogy egy pár jó futócipő sem árt. Ezt a véleményemet azóta is tartom, időközben csak az _egy_ pár módosult :D Mert persze nem mindegy, hogy aszfalton vagy terepen fut az ember, hogy sáros/puha/kemény/köves/stb. terepen, télen vagy nyáron, rövidet vagy hosszút és még sorolhatnám. Persze vannak futók, akik továbbra is egy pár jó lábbal futnak bárhol bármennyit, de valljuk be, minden sporttal együtt járnak a különféle felszerelések. Én viszonylag minimálban űzöm a futást ebből a szempontból, nincsenek nagy igényeim, hajlandó vagyok akár pink futózsákkal is elindulni, ha épp nincs más (hogy értsétek: gyűlölöm a pinket :D ), de így is számos felszerelést tartok itthon: mindenféle futóruházat (több mint a normál), aszfaltos és terep cipők (szintén), futózsák, kulacstartó öv, fejlámpa és óra.
Természetesen érdeklődéssel követem az újdonságokat, trendeket, néha elkap a hév, hogy beruházzak egy komolyabb órába, cipőbe, vagy egyéb felszerelésbe, de aztán mindig rájövök, hogy ezen a szinten, ahol én futkosok, ennek nincs jelentősége.
A múltkori Szénás körön Szabolcs bottal futott, pont előző nap került fel a Facebookra egy videó a botok helyes használatáról Lőrincz Olivértől, úgyhogy hirtelen úgy éreztem, hogy ezt én is megérdemlem :D
Az erősen nyilvánvaló, hogy nem fogok több tízezret költeni botokra, hiszen nagyon ritkán (=tulajdonképpen soha) fordulok elő olyan helyeken, ahol igazából szükség lenne rá, másrészről viszont jövőre szeretném újra erősíteni a terepfutó/túrázó vonalat, oda meg talán majd hasznos lehet. Hirtelen felindulásból elhaladtam tehát a közeli sportáruházba és vásároltam egy pár középkategóriás, saját márkás túrabotot. Nem cizelláltam nagyon a válogatást, belőttem egy körülbelüli árat, amit még nem fogok nagyon sajnálni, ha nem jön be mégsem és onnét válogattam (tudom hogy nem túl okos vásárláspolitika, de most ez van). Kétféle verzió volt ebben a kategóriában, az egyiket csavarosan lehetett állítani:
 |
| Kép: decathlon.hu |
Azaz meglazítom a kis fekete gyűrűket, kihúzom a kívánt méretre és rászorítom újra csavarással. Nos, ez utóbbi művelet nekem már a boltban sem sikerült, kishíjján mellkason szúrtam vele magam, ahogy összecsukódott alattam, úgyhogy ezt a modellt hamar félretettem.
 |
| Kép: decathlon.hu |
A választásom végül nem sok gondolkodás után erre a párra esett, ezzel csak az ujjam csíptem oda, de bírta a súlyom :D Télen-nyáron használható, adtak hozzá mindenféle kosarat, ami megakadályozza, hogy elsüllyedjen a puha talajban/hóban (én nyilván nem tettem fel ezeket, ennek később lesz jelentősége), meg szép piros is, úgyhogy elhoztam magammal. Pár napig még sétáltattam az autóban, mire alkalmam nyílt kipróbálni.
 |
| Első emelkedő, laza, löszös talaj |
Az első mászásnál aztán előjöttek a gondok. Először a felfelénél el kell felejtenem azt az ösztönt, hogy fel_húzni_ akarjam magam, mert itt kérem, fel _tolni_ kell. Tehát ami síkon ment (láb mellé bökni), azt itt óhatatlanul elrontottam, magam elég böktem és húzni próbáltam. Beletelt pár ismételt emelkedőbe, mire ráéreztem a technikára és elhittem hogy tolva is működik a dolog, de onnantól nem volt gond. Viszont ismét rádöbbentem, hogy mennyire nem mobilak a vállaim a két évvel ezelőtti sérülésem óta, ez a hátrafelé kinyújtott kéz (ld. ismét a videót) sehogy sem akar menni.
 |
| Combosabb emelkedő, lefelé sem volt vidám :D |
A lefeléken is próbálkoztam, egyelőre nyugdíjas tempóban, óvatosan. Itt nálunk nem nagyon van köves, sziklás talaj, csak esőmosta, kátyus lejtők, de ezen is (legalább) egy értékes tapasztalattal lettem gyorsan gazdagabb: ti. 1. tedd fel a gyártó által ajánlott kosarat a bot végére, 2. ha ezt nem tetted meg indulás előtt, akkor figyelj, hogy hova böksz, mert egy rejtett vakondtúrás vagy egy lazább talajrész okozhat meglepetéseket. Nekem konkrétan eltűnt (elsüllyedt) a bot a jobb kezemből egy ilyenen, úgyhogy egy 10 pontos kisebbségi fordulattal (=cigánykerék) pihentem meg az út szélén.
Ennek ellenére azt kell mondjam, hogy nekem jobban működött a bot lefelé, a térdeim, combjaim nagyon hálásak voltak a plusz segítségért, egyértelműen vesz le terhelést az izmokról. Bár kétségeim azért vannak, hogy ezt nagyobb sebességnél is ugyanígy tudnám-e csinálni, de majd idővel gondolom javul a technika is.
Ami nekem a nagyobb problémát okozta, az a botok cipelése futás közben. Itt is próbálgattam többféle technikát, de igazából egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket egyelőre. Szögezzük le, hogy az én botom túrabot, tehát nem futáshoz ajánlott, fejlesztett, ennek megfelelően nagyobb, nehezebben összecsukható és súlyosabb is mint a futós megfelelői (ez utóbbiak viszont már túl voltak árban a lélektani határomon). Tehát nem is vártam tőle egy az egyben azt, amit egy futóbot nyújtana. Ezen kívül nulla tapasztalattal rendelkezem úgy általában a botos futásról is. :) Kb. 8 km magasságában kezdett zavaró lenni a botok súlya (a kettő együtt 500 gr). Próbáltam egy kézben vinni, talán ez működött a legjobban, de viszonylag hamar megéreztem a terhelést, kezet váltva viszont a bal oldalon nem volt kényelmes. Próbálkoztam azzal is, hogy mindkét kezemben volt egy-egy bot. Ezzel az volt a bajom, hogy egy idő után elkezdett zavarni a markolaton lévő karpántok fityegése (oké, firstworldproblem, tudom, de hosszúkat futva, mikor az embert már a saját hajának növekedése is zavarja, ez kardinális kérdés tud lenni), valamint egy botlás okán, amikor az egyensúlyomat keresve felemeltem a karom (majd vissza), pont combon szúrtam vele magam. (ok, ez nyilván felhasználói hülyeség) Ha megfordítottam a botokat - tehát a hegyük nézett előre - akkor meg úgy néztem ki mint egy PlusSize-os Lara Croft, aki épp két grillnyárssal indul a világ megmentésére, szóval az sem volt az igazi. Tulajdonképpen az egyensúlyi pontot nem találtam a boton, nem esett jól futás közben cipelni. Összecsukni, zsákra rögzíteni, majd a következő alkalommal újra elővenni elég macerás, de azt gondolom, hogy olyan helyeken, ahol ismert az útvonal és tudott, hogy hol lehet hasznos a bot, ott ez lehet a kézenfekvő megoldás. Azt egyelőre nehezen képzelem el, hogy egy ismeretlen, hosszabb futáson (30+km) végig kézben vigyem, garantáltan eldobnám 10 km után. Összességében azt gondolom, hogy adok még pár esélyt ennek a botozós mókának. Biztos vagyok benne hogy pár alkalom után már egészen máshogy fog működni a dolog és a meredek lejtőkön (nekem az a nehezebb) egyértelműen nagy segítség a használatuk. Szóval, a reklám után folytatjuk, ne menjenek sehova ;) Még több kép a botos próbálkozásokról és az útvonalról ITT
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése