Tanúhegyek nyomában - 2018. november 24.

Szandra barátnőm hívta fel a figyelmem a "Tanúhegyek nyomában" elnevezésű teljesítménytúrára, ami a Balaton-Felvidék hat hegyét érinti.
Az esemény honlapja nagyon igényes és informatív, a túrázók több táv  (10-15-20 és 40 km) és ennek megfelelő számú (1-2-3-6) tanúhegy megmászása közül választhattak, illetve 40 km-en terepfutó versenyt is indítottak.
Pont kapóra jött, mert bár most kezdtem újra a futóedzéseket, a motivációmat valahol a kanyarban elhagytam. Az ilyen futókirándulásokat viszont nagyon szeretem, úgyhogy gyorsan előneveztünk a 20 km-re, kemény 1800 Ft-ért. Némi fejtörést csak az okozott, hogy ezen a távon két útvonalat is kínáltak, mi végül az A jelű mellett döntöttünk, így a Badacsony, a szigligeti vár és a Szent György hegy várt ránk.

    Vessetek a mókusok elé, én nem vagyok egy nagy Balaton rajongó, és bármennyire meglepő, ez a környék inkább csak a földrajzórákról volt ismert. Soha nem jártam még erre, legfeljebb       átutazóban.

Az előnevezés után nem is nagyon foglalkoztam a részletekkel, sőt, ahogy közeledett a túra időpontja és egyre hidegebb, esősebb lett az időjárás, úgy ment el lassan a kedvem az egésztől. Még előző este is oda-vissza győzködtük egymást Szandrával, hogy miért is lenne jó ötlet otthon maradni. Azért összepakoltam - tőlem szokatlan módon - a cuccaim, kinyomtattam az itinert és a részletes útvonalleírást a honlapról. Aztán szombat reggel negyed nyolckor mégiscsak elindultunk. Másfél órányi autózás után érkeztünk Badacsonytomajban, rövid parkolókeresés után (nagyon sokan voltak :o) már öltöztünk is a kocsi mellett terepfutónak (nem volt meleg). Megkerestük a rajt helyszínéül szolgáló Tatay Sándor Általános Iskolát, ahol viszonylag gyorsan megkaptuk a pecsételő füzetet. Számomra újdonság - bár nyilván csak azért, mert kevés TT-n vettem eddig részt - hogy mindenki egy külön névre szóló QR-kódos matricát kapott a füzetre, ezzel "csippantottunk" az ellenőrző pontokon és ennek a segítségével voltunk követhetők a neten.

A túra:

Fél 10 körül indultunk a rajtból, a terv az volt, hogy amit tudunk, megkocogunk, amúgy pedig jól érezzük  magunkat, minden látványosságot megnézünk és élvezzük a csodaszép tájat. Hát, tulajdonképpen ebből csak az utolsó pont nem sikerült, mert akkora volt a köd, hogy annak örültünk, ha a következő fáig elláttunk. 96%-os a páratartalom, szinte levegőt sem kapunk.

A borús időjárás ellenére jókedvűen vágunk neki az első hegynek. Az itiner szerint az első 2,7 km-en 309 m szintet mindjárt le is küzdünk (ebből a végén 100 m-t 500 m alatt), ami azért valljuk be, erős kezdés. Az útvonalleírásokra  végül egyáltalán nem volt szükség, mert minden irányváltást kiszalagoztak, illetve jól látható nyilakat festettek fel a szervezők, eltévedni még mi sem tudtunk :D


A Badacsony tetején rögtön ott is van az első ellenőrzőpont, kicsi sorbanállás után markolunk a kirakott mazsolából és diákcsemegéből (bár nem hivatalos frissítőpont volt, mégis csomó dolog volt az asztalon), a kilátóba nem megyünk fel, hiszen szinte a tetejét sem látjuk, lassan továbbkocogunk.
Mindketten nemrég vettünk egy-egy Garmin órát, ez volt az első út, ahol a navigációt tesztelhettük, úgyhogy a kacskaringós úton szórakoztatjuk magunkat azzal hogy a csiganyálon haladunk-e vagy sem. Én véletlenül nagyon érzékenyre állítottam a mintavételt (egyelőre fogalmam sincs hogy mit nyomkodok :D), így már akkor zizeg a csuklómon a letérés-figyelmeztetés, ha hátrafordulok, hogy megnézzem Szandrát :D De egyébként jól működik a navi, irányváltások előtt 30-35 perccel zizeg hogy figyeljek és mutatja azt is hogy merre kell letérni, tetszik. Igazi szőkékhez híven azért menet közben párszor sikerül elnyomogatni az órát, úgyhogy néha megállunk, újraindítunk, anyázunk, de aztán helyreáll a rend :D

Balaton by night

Az Egry József kilátóba azért felmegyünk, hogy képet készítsünk a Balatonról. A ködben befelé ugató kutyáról szóló vicc jut eszembe. Semmi nem látszik, de azért lövünk pár képet, ha már itt vagyunk,  Balaton by night felkiáltással.

Bujdosók 464 lépcsőfoka

Sok felfelé után érkezünk a 464 fokból álló Bújdosók lépcsőjéhez, szerencsére itt most lefelé haladunk. Így sem vidám annyira, csúsznak a lépcsőfokok az előző napi esőktől, az aznapi párától, ködtől és a lehullott avartól. Itt ha akarnék sem tudnék futni, bár a szintén teszt alatt lévő Salomon Speedtrak elég határozottan kapaszkodik mindenbe, amibe lehet.

Vár kávézó a szigligeti vár alatt

Nem sokkal ezután befutunk Tördemicre, Szandra ezt a szakaszt (is) futotta az UB-n, úgyhogy itt is sorozatfotózás, majd egy hosszabb, összesen kb 3 km-es aszfaltos kocogás következik Szigliget felé. Teszünk egy kis kitérőt a Wass Albert emlékműhöz és az avasi romhoz, majd megérkezünk a szigligeti vár aljában lévő első, pazar frissítőponthoz, a Vár kávézóhoz. A parasztház udvarán már sok túrázó pihen, eszik, iszik. Vajas, nutellás és zsíros kenyereket kennek az önkéntes lányok, itt ér bennünket az első meglepetés, van gluténmentes kenyér is! Iszunk egy forró bodzalevet és jókedvűen eszegetünk, nagyon jó hangulata van ennek az egésznek az ősz színeivel, zenével, beszélgető emberekkel. Nem könnyű tovább indulni, mi is legalább 20-25 percet elidőzünk itt, utána kezdünk csak a várhódításba.



Macskaköves emelkedőn, majd sok-sok falépcsőn jutunk fel a szigligeti vár - természetesen - legmagasabb pontjára, ahol a következő pecsétet kapjuk. Innen sem sietünk, a pontőrrel kedélyesen elbeszélgetünk, mesél a környéken egész évben szerveződő teljesítménytúrákról, aztán sikerül csinálni képeket, amik nyomokban Balatont is tartalmaznak, körbenézünk még a várromok között (megállapítjuk hogy a gyerekeknek mennyire tetszene), majd tovább indulunk.




Megkerüljük a hegyet, és egy bicikliúton, onnan pedig megint aszfalton folytatjuk az utat az utolsó tanúhegyünk, Szent György hegy felé. A hegy lábánál újabb frissítőpont, itt kapunk fejenként két müzliszeletet. A hegy végig előttünk magasodik, olyan érzés, mintha sosem érnénk oda. Aztán mikor ott vagyunk, akkor meg a szintemelkedés fáj, semmi se jó nekünk :D 1,4 km-en belül 165 m szintkülönbség, de aztán egyszer csak fent vagyunk a Szent György hegy tetején.

Úton a Szent György hegyre

Bazaltorgonák

Innen már tényleg csak lefelé poroszkálunk, megcsodáljuk a bazaltorgonákat több oldalról is, nem sietünk sehova. Örömmel érkezünk a célba, a Kaán Károly kulcsosházba. Itt megkapjuk az oklevelet a teljesítésről és a kitűzőt, mindenkinek egyesével, kézfogással gratulálnak a szervezők. Picit megmelegszünk a kályhánál, aztán a kinti frissítőponton még eszünk egy zsíros kenyeret, mennyei a kínálat, paprikával, paradicsommal, hagymával és teával. Picit beszélgetünk még a többi túrázóval, aztán elindulunk a "buszmegállóba". A 20 km-es távoknak a startja és a célja nem ugyanott van, innét kisbuszok visznek minket vissza az iskolába. Izzadtan nem olyan jó ácsorogni, már azt fontolgatjuk hogy inkább lefutjuk azt a 7,5 km-t, mikor megérkezik a kisbusz és 10 perc halálközeli élmény után (sofőr 80-nal a falvakban, telefonnal a kézben vezet, mikor a falut jelző táblánál átnézek a kilométerórára, mosolyogva annyit mond "majd az iskolánál lassítok") végre újra melegedhetünk a suliban. Újabb kellemes meglepetés, finom meleg gulyás vár minket. Az az igazi, nem a vízzel felöntött fajta. Nagyon jól esik. Lassan összeszedjük magunkat, visszafutunk a kocsihoz (mert nagyon hideg van) és kellemesen elfáradva indulunk haza.

Mindketten elégedetten hagyjuk egy a Balaton-Felvidéket, meg kell mondanom, hogy ennyire jól szervezett és sokat adó teljesítménytúrán még nem voltam. A csekély összegért, amit befizettünk, végig jelölt és csudás pályát, pazar frissítőpontokat, szép kitűzőt és még a barátságtalan időjárás ellenére is maradandó emlékeket kaptunk.Külön szimpatikus, hogy a rendezvény "zöld", azaz nincs műanyagpohár és tányér, a vizet/teát kizárólag saját pohárba, kulacsba töltötték.
A nettó táv 19,6 km 800-900 m közötti szinttel, nem adja magát könnyen, de nekem nagyon tetszett.
Biztos vagyok benne, hogy ide még visszatérünk, ha elég bátrak leszünk, akkor a 40 km-en! :)

Még több kép ITT